A távmunkában dolgozók száma ha lassan is, de évről évre növekszik. A statisztikák szerint a nemek arányában a férfiak vannak valamivel többségben, több távmunkás kerül ki közülük, mint a nők közül. A távmunkásoknak mintegy 30 százaléka önfoglalkoztató, a maradék 70 százalék pedig alkalmazott. A kor szerinti megoszlásban a 20 és 60 év közöttiek aránya nagyjából megegyezik, 20 alatt és 60 felett jelentős visszaesés tapasztalható.

A felelősség kérdésében az az elfogadott gyakorlat, hogy az önfoglalkoztató távmunkás tereheli a teljes felelősség, míg az alkalmazott távmunkásoknál igazolni kell, hogy a munkavégzés hatására történt a baleset és a munkaidő alatt. Ilyen esetekben a ugyanúgy kell eljárni, mint a munkahelyen dolgozóknál. A biztonsági kérdéseket a munkaadónak kell megoldani, ilyen például, hogy távolról biztosnágosan lehessen bejeletkezni a cég számítógépes hálózatába. A távmunkának az előnyei mellett lehet egy nagy hátránya is. Nem minden munkavállaló tud mit kezdeni az így keletkező rugalmas munkaidejével. Bár előny az, hogy saját maga oszthatja be, hogy mikor végzi a munkát, de ez a magánélet rovására is mehet, ha nem tudja megfelelően elszeparálni a kettőt. Könnyen összefolyik a magánélet és a munka, ha a kettő ugyanazon a helyen történik.

Az esetek nagy részében a távmunka valamilyen számítógépes munka, amelyet internet kapcsolaton keresztül lehet végezni. A távmunkát lehet normál munka mellett végezni napi 1-2 órában, de lehet teljes állás is. Rengeteg olyan munka létezik, melyet kismamák, tanulók vagy nyugdíjasok is végezhetnek így.